Kápolnásnyék, a Velencei-tó végénél, a Velencei-hegység lábánál helyezkedik el. A mai területén már a késő bronzkortól kezdve laktak emberek.
A későbbi századok során a Magyarországra jellemző népcsoportok itt is éltek, többek között a kelták, rómaiak, longobárdok, avarok, majd a magyarok telepedtek le a 900-as éves eleje körüli időkben. A Nyék törzsbeliek szórványa telepedett le a község területén, valószínű, hogy leszármazottaik is itt éltek a török korig.
Szent Gellért halála előtt, a legendák szerint utoljára a nyéki kápolnában misézett, 1046. szeptember 23-án.
Ezt a legendát többen is feldolgozták, többek közt Eötvös Károly is, s az "Utazás a Balaton körül" című könyvében mondja el a "nyéki lány" dalolását, mely akkor történt, mikor még a nadapi és verebi erdők, nyékig értek.